Ha már mérlegelni kell, akkor mérlegeljünk a tisztán látás kedvéért: a Modern Warfare 2 szembeköpi a PC-s játékos közönséget, leredukált, 18 játékosra korlátozott multiplayerével, de összességében szenvtelenül sugallja azt az éteren keresztül, hogy ez most egy majdnem tökéletes előd, majdnem tökéletes folytatása. Mi több az idei év legmeghatározóbb és legimpresszívebb FPS élménye az Infinity Ward, kérdések, beleszólások nélküli fejlesztése, igen, beleszólások nélküli, hiába a több százezren aláírt petíciók jelenléte. A feszes tempójú single ugyan nem kínál véget nem érő élményeket, viszont mindezt olyan tömény dózisban tálalja, hogy még visszasírjuk a 4 némileg lassabb, csernobili sniper misszióját. A menü letisztult, kevésbé fennhéjázó, három lehetőségünk van: a kampány mellett a világbajnok multi és coop-ra kihegyezett spec ops. A jelen CoD nemzedék pedig elvárja, hogy érzékeik ki legyenek elégítve: robbanások, heves tűzharcok, kaotikusságba ágyazva, temérdek ellenféllel, ügyes csavarokkal és letaglózó látványba öntve. Az Infinity Ward tudja, hogy kell a drámaiságot megvalósítani: légy te egy beépített ügynök a végletekig oroszista, Makarov terrorista csapatában, lőj szitává minden egyes civilt a Moszkvai repülőtéren, ne gondolkozz morális szabályokon, akkor még felháborító, de utána nekem is leesett, hogy mindennek súlya van. A régi ismerősöket is felvonultató (Mactavish a havasokban!) sztori abszolúte kidolgozott, legyen bármilyen fiktív a jelen kor harcászati evolúciójának minden egyes darabja jelen van arcade-osabb szellemben.
S ez a jó, A single négy-hat órája igazán pokoli utazás, egy utazás a fegyverek és nemzetközi konfliktusok vértengerébe. Egyedül a káosz, mint borzongató tényező kaptathatja fel a vizet a játékosban, ki a franc lótt le már megint. Honnan vettek észre, amikor a látótávolság nulla, s mi is az szívdobogás érzékelővel felvértezett mordály kijelzője alapján tájékozódtunk. Minimálisan adagolják a nyugisabb részeket, de ez jó felüdülés is a következő zúzás előtt, a mentési pontok elhelyezése szerencsére mindig rendben volt. Emlékezni fogok sokáig a terjengősebb pillanatokra, szarom le, hogy agyonsciptelt, olyan flesseltem közbe, hogy elgondolkodtam néha azon, hogy az Arkham Asylum lesz-e tuti az év játéka (jóhogy...). Ha meg már multi, akkor a jelen nemzedéknek tényleg nem lehet rossz szava sem, hiába borzolták a kedélyeket korábban a fejlesztők. A módok tömkelege mellett ez a fejlődésre sarkalló, minden jutalmazó multiban hatalmas élmény, amikor a tisztelt nagyarcokat mészároljuk le, revánsot vehetünk, örömködhetünk. A perkek is jó ütemben adnak hozzá a tobbjátékos csatározásokhoz egy kis pluszt, kill-streaks, One Man Army - ezeket büszkén viseltem én is. Késdobálás, kontra azonalli halál, megnyugtatok mindenkit jól működik és nem lesz idióta késdobálós party sem, mert ott vannak az új, durvulensebb fegyverek is - annyira kiegyensúlyozva, mint korábban, amit már eddig is imádtunk. A Spec-Ops kérem szépen brutális, a történet ugyan nem erőssége, de ha már a kampányt nem lehet barátunkkal végigvinni, akkor a direkt erre írt játékmódban több mint jól tombolhatunk.
Adott célokat kell teljesítenünk egy menet során, mindezekért csillagokat kapunk, némelyekért vért izzadva meg kell szenvednünk, hülye az, aki ennek szólóban esik neki. Az igazi kihívás az extra csillagok megszerzése, szűkös időlimitre, vagy még nagyobb ellenállásra számítva. Itt már előjön az MI, mint funkció szerepe, ha már a single-ben nem annyira. A jó teljesítményért újabb kihívásokat lehet megnyitni - ez tehát az újabb habos szelet az Infinity Ward tortájából, ugyanolyan markáns, mint a többi kettő. A látvány még tovább csiszolt, az IW engine már ugyan nem fiatal, mégis kihoztak belőle eszméletlen lehetőségeket, ami mellett a tűéles, stílusos modellek, perfekt animáció és 60 képkocka/másodperc képfrissítés társul. Elmerengeni a részleteken nem tanácsos, mert könnyen lehet, hogy az utolsó checkpointon ébredve találjuk magunkat. Átjött-e a CoD feeling? Átjött hát, a hősökre épülő single mellett már a multi, mint a tökéletesség szinonímája, vagy az új co-op Spec Ops miatt elő fogjuk venni még évekig ezt az epizódot, ami képes volt a továbbfejlődésre tartalom, extrák és szavatosság szempontjából, még ha ezt nem is a nyúlfarknyi kampányra értem. Hans Zimmer zenéi is beleégnek a hallójáratainkba - üdítő fanfárja a jó ütemben haladó evolúció oltárán áldozott Modern Warfare 2-nek. 9/10, felfelé kerekítve.
